Narumi, mint a bolond csönget, hajnali 6-kor. Félkómásan ajtót nyitok, mire ő beviharzik, és kiabál, hogy gyorsan öltözzek, mert el kell mennünk Rióhoz. Mire nagy nehezen elkészülök, Narumi-san már a haját tépi. Megkérdem, mi baja, de annyit mond, hogy nincs idő, csak siessünk a kórházba. Gyorsan elszedek a spájzból egy hálómintás dinnyét, és már futunk is.

- Rio - tér a lényegre köszönés nélkül Narumi-san, ahogy beesik a szobába - meséld csak el nekem, pontosan hogy is ölted meg Sonobe-senseit?

- Ugyan, miért mesélném? Egyszer már felvettétek kazettára. Azzal kezdődött az egész versenyfutás. És az akkor szétnyíló sebem az oka, hogy még most is itt vagyok.

  Narumi meggyőzőbbnél meggyőzőbb érvei végül célt érnek, és Rió elmondja, hogy szárazjeget használt. Az alacsonyan marad, így Rió az emelvényen védve volt a fojtogató hatásától, de Sonobe-sensei az asztalnál pontosan a kellős közepében volt, így ő megfulladt. Narumi-san megkérdezte, honnan vette a szárazjeget. Azt mondta, valami jegeldéből (atyaisten! ) Narumi megköszöni, és már el is mentünk. Vasárnap van, tehát Narumi azt mondta, menjek haza, majd holnap megint lesz egy kisebb akció. Ki nem állom, mikor nem homályosít fel a tervéről. Na jó. Hazamegyek, és tanulok a holnapi matekdogára. =P