Elmegyünk a házhoz, és elkapjuk a kertészt. Őt is kérdezgetjük. Azt mondjuk neki, hogy a rendőrségtől vagyunk, akik az úrnőjére akarnak vigyázni, mert lehet, hogy valaki az életére tör a pénze miatt, és beveszi a baromja!!! Elmondja ugyanazokat, amiket a nő volt férje, és még azt is, hogy az úrnő nagyon szomorú és életunt mostanában. Javasolta neki, hogy menjen ki a friss levegőre sétálni, de mivel az úrnő néhány hete kificamította a bokáját, nem nagyon járkál sehová, még a palota emeleti szobáiba se. Narumi-san úgy tesz, mintha ezt még nem tudta volna.

- Nem mondott Hisaishi asszony semmit magának?

- Inkább csak a férjével és a komornyikkal beszél. De őt ne is kérdezzék, Hiroshi akkor sem mond semmit, ha tüzes vassal fenyegetik. Úgy érzi magát, mintha ő lenne az úrnő bizalmasa.

- Köszönjük - mondja Narumi-san - és kérjük, ne szóljon Hisaishi asszonynak, semmi értelme ezzel idegesíteni.

  Azzal elmegyünk.

- Narumi-san szerintem semmi értelme nem volt ennek. A kertész bármikor szólhat neki.

- Mondtam, hogy ne értesítse. Különben is, azt mondta, nem nagyon beszélnek. A komornyikot, pedig úgy látom, nem nagyon bírja. Ennyi információ elég is egy napra.