Nov. 7. (hajnali egy)
Barbi 2007.12.30. 21:09
Igen álmos vagyok. Egy erdő közelében szálltunk le a buszról.
- Hiyono - szól Narumi-san. - Tudod egyáltalán, miért vagyunk itt?
- Nem - vágom rá.
- Csak gyere utánam - mondja, és berobog az erdőbe.
- Narumi-san! Itt minden olyan ijesztő - miákolom.
- Mondtam, hogy nem kellett volna velem jönnöd.
Jobbra megy, balra megy, itt elkanyarodik, ott visszafordul. Én csak követem. Végül megáll. Kinézek mögüle, és látom, hogy már csak néhány fa választ el minket egy kis tisztástól, ami közepén egy szép kis palota áll. Narumi a földre ránt, és onnan kémleljük. Egyszer csak feltűnik valahonnan egy ember. A házhoz megy, majd bekémlel az ablakon. Ott áll pár percig, majd amilyen hirtelen jött, távozik. Narumi egy szó nélkül feláll, és visszamegy a buszmegállóba. Nem mond semmit, én pedig nem kérdezem, mert mindjárt elalszom. Egy busszal visszamegyünk.
|